Szőlő és bortermelés történeti áttekintése Szeged vonzáskörzetében
Szeged vonzáskörzetében a szőlő- és bortermelés nagy hagyományokkal rendelkezik.
Okleveles adatok igazolják, hogy a szegedieknek már a XIV.sz-ban voltak szőlőbirtokaik, mégpedig a Szerémségben. Mátyás idejében Szeged város közvetlen közelében is történt szőlőtelepítés. A török előrenyomulásával a szerémségi borvidék elpusztult, ennek ellensúlyozására újabb telepítési hullám indult meg a város környékén. Eleinte idegenkedtek a homoki szőlő bortermésétől, amely végülis bőséges hozama miatt lett elfogadott.
A XIX.sz jelentős változásokat hoz. Nagymértékű szőlőtelepítés zajlik a térségben két dolognak köszönhetően. Egyrészt a futóhomok megkötése céljából, másrészt a filoxéra vészt követően. Ekkor már igyekeztek nyaralási, pihenési lehetőségeket is megteremteni a szőlőterületeken, nyári lakásokat, villákat építve. A századfordulóra a termelés térszerkezetében jelentős változás állt be: a homoki szőlő az összes szőlőterület csaknem felét tette ki.
Mindemellett korszerűsödtek a termelési módszerek is. A szőlő telepítésében új módszert ( egyenlő sor és tőketávolság,karós szőlőművelés ) alkalmaztak. Nemesebb szőlőfajtákat honosítottak meg. Igy Zauner Richard vezetésével a vidéken eddig ismeretlen fajták lettek telepítve: Olaszrizling, pirosvertelini, kövidinka, csemegeszőlőként a saszla. Modernizálódtak a termelés technikai feltételei is. A permetezésre, a préselésre és a borkezelésre nagyobb figyelmet fordítottak, s megjelentek a vidéken is a bor tárolását, érlelését lehetővé tevő pincék.
A szőlőnek köszönhető a szegedi puszták gyors benépesedése. A tanyásodás kialakulását segítették elő a hosszú lejáratú kedvezményes városi bérföldek.
A II. világháború előtt is folyt szőlőtelepítés a térségben. Ezidőtájt az ország évi bortermelésének több, mint fele az alföldi borvidékről származott.
1945 után hanyatlás kezdődött a szőlőművelésben, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése fordulatot hozott a szőlőtermesztésben is. Megtörtént az átállás a nagyüzemi termelésre , bár korántsem olyan túlsúllyal, mint a többi ágazatban. Meggyorsult a telepítési program , s ezzel megkezdődött a szőlők újabb -második- országos rekonstrukciója.
A 70-es évektől a szőlő- és bortermelésben hanyatló tendencia követhető nyomon. A magas termelési költségekre nem volt állami fedezet. Ugyancsak a tőkehiány okoz gondot a rendszerváltás utáni időszakban, ehhez járultak még a keleti borpiac összeomlásából adódó értékesítési nehézségek. A termelők egyre kevesebb gonddal ápolták szőlőiket, az elhanyagolás miatt a szőlőtermőterületek, üzemek a kárpótlás és résztulajdon kimérés idejére jelentős mértékben tönkrementek. Az új tulajdonosok többsége nem akarja folytatni a szőlőművelést az árak kedvezőtlen alakulása miatt. Azok a területek maradtak megfelelő termőállapotban, melyeket a rendszerváltással egyidőben megfelelő szakértelemmel rendelkező termelők kezébe kerültek.
Bejegyzések (RSS)